Szellemi Műhely - Az emberiség isten-tudatának feltámadása

Az emberiség isten-tudatának feltámadása

Yeshua mester üzenete Orbán Andrea Viktória közvetítésével

Budapest, 2010. május 16.

Yeshua felemelkedett mester vagyok, ti Jézus tanítóként ismertek engem, köszöntelek benneteket. Eljött az idő sokatok számára, hogy egy nagyon új dologba kezdjetek bele, ez pedig az élet nevű játék „újraindítása”. Sokatok úgy érzi, az ő élete káoszba torkollik és nem jó nyomot követ, nem jó irányba tart vagy éppen az ő hajója eltévedt a vizeken és most valamiféle segélykiáltást hallok a részükről. Drága testvéreim, ti mind ugyanoda tartotok, vissza az egységbe, de most egy nagyot kell lépnetek és ettől sokan nagyon féltek. Most magatok mögött kell hagynotok a régi életeteket, de nem úgy, ahogyan gondoljátok, ezt nem kívül kell megtenni, hanem belül, önmagatokban, és ez ettől olyan nehéz.

Határtalan szeretet vesz körül benneteket, de mégsem érzékelitek, csak a töredékét, mi lehet az oka ennek? Hol kendőzitek el még mindig az igazságot és hol vergődtök a mai napig a fájdalom csapdáiban? Ott, ahol a fájdalom a legerősebb lényetekben, ott van a megoldás elrejtve, és ma megtaláljuk, amennyiben velem jöttök ezen az úton. A fájdalom gyökere, a húsotokba vágó éles fájdalom honnan ered tehát? A lényetekből, én azt mondtam, de nem ilyen egyszerű ez, mert a lényetek valójában kilöki magából ezt a fájdalmat, tehát annak valahonnan máshonnan kell erednie. Nem lehet a lényetek a fájdalom eredője, hiszen értitek, miről beszélek nektek, drága szeretteim. A lényetek egy része beragadt a régi mintázatú fájdalom bugyraiba és nem tudtok előre lépni, mert amikor egyet előre léptek, ott terem ez a mintázat és visszaránt benneteket, ugye ismerős az érzés? Ez kilátástalansággal párosul és egyfajta nehézkességgel energetikailag és lelkileg egyaránt. Ha tudtok velem haladni, akkor közösen rátapintunk a legfájóbb pontra, amit súlyosbít a szívtelen magatartás, amit sokan magatokkal szemben tanúsítotok, ez a pont pedig nem más, mint az önkínzás csapdája, a mardosó gyötrelem maga, a félelem, amely a legmélyebb szintekig (sejtszint) hatol. Ez a félelem pedig az eredendő bűnbeesés félelme, attól való rettegésetek, hogy kiűzettetek a paradicsomból és most görccsel teli gyomorral néztek az élet elé, hogy jó ég, mit fog ez hozni nektek? Semmi jót, az biztos, gondoljátok, hiszen a paradicsomi létállapotnak annyi, odaveszett, nem voltatok méltók rá, és drágáim, hogyan is néz az élet elé egy ilyen érzésű emberi lény? „Csak bírjam ki. Csak baj ne legyen. Csak nehogy odavesszek.” Mit talál magának egyetlen életcélt egy ilyen szegény emberi lény? „Csak megússzam valahogy. Csak kijöjjek ebből anélkül, hogy bántódásom esne.” Mivel lehet az ilyen embert megőrjíteni? Ha felszítják e félelmét és mint a veszett állat védi majd a meglévőt, amit vérrel-verítékkel elért az életben, nehogy elveszítse mindenét, amit eddig megszerzett. Ehhez, drágáim, adjátok hozzá, hogy a bőségáradat veszélyes, ördögtől való, szentségtelen dolog és megkapjátok a mai földi lény egyszerűsített mását, bármennyire is nem tetszik ez most sokaknak, de így van: egy agyongyötört, agyonhajtott, veszteségektől rettegő, bűntudatba fulladt, zavarodott emberi lényt, akit egy gombnyomással irányítani lehet: a félelemgombon keresztül. Ha félni kezd, mindent elvisel, bármilyen nehézséget, csak meneküljön a veszteség elől. Érthető idáig, szeretteim?

Most pedig elfáradtatok, üvölteni tudnátok a fájdalomtól és mégsem tudtok elszakadni a régi gombnyomósdi módszertől, amivel riogatjátok magatokat napi szinten. Mert már ti nyomkodjátok a gombokat magatoknak, már senki nem állítana meg benneteket, ha úgy döntenétek, megindultok az Új Világba. Mégis, tönkreteszitek magatokat és kelepcébe zártan vergődtök a félelmeiteket sorolva, a kishitűség lakatját pedig még magatokra is erősítitek, közben belülről rángatjátok a rácsaitokat, így van? Hogyan lehet ebből a pokolból kikerülni, édeseim, arany csillagok? Úgy, hogy megpróbáljátok a súlyt óvatosan letenni, amit cipeltek, ez pedig nem más, mint a bűntudat és a kishitűség láncolata. A bűntudatot úgy tudjátok fülön csípni, hogy amikor elkezditek megkérdezni magatoktól, megérdemlitek-e a jobb életet vagy nektek lehet-e egyáltalán egy jobb életetek, akkor nekimentek a kérdezőnek. Ki kérdezi ezt? Ki az, aki ezt a kérdést felteszi nekem? Kérjétek meg a fény nevében háromszor, hogy nevezze meg magát! Nem lesz ott senki, kedveseim, nem fogja tudni megnevezni magát ez a részetek, mert nem létezik! Ezt nektek kell kipróbálni, egyenesen nézzetek a szemébe, nem lesz ott senki! Egy önállósodott részetekről van szó, egyfajta kivetülésként érdemes őt elképzelni, de ő nem valóságos és a valódi, mag-lényetek kiveti őt magából, ezt a folyamatot érzékelitek tömegesen a mai időkben. Ezért jöttem el hozzátok, hogy nyíltan beszéljek nektek erről és végtelen szeretetemmel feloldjam mindazok gyötrelmeit, akik hozzám fordulnak segélykiáltással. Ó, nagyon sokan vagytok, nagyon fáradtak vagytok és már nagyon, nagyon bizonytalanok, látom én, ezért jöttem el.

Drága testvéreim, aki most úgy érzi, szeretné az én közbenjárásomat kérni gyötrelmei elengedésében és készen áll elengedni minden olyan régi típusú berögződést, hiedelmet, amik azt mondatják vele, hogy bűnhődnie kell ebben a világban, az most jelentkezzen nálam, ebben a pillanatban és odamegyek, közel hozzá. Most mutasd meg nekem, mi bánt, mondd el nekem, mi nyomja a szíved. Lásd, amint aurádat beborítja az én aranyfényű aurám színe, lásd, amint kitisztulsz a röghöz kötő mintáktól, érzésektől. Most pedig jól figyelj rám, drága, egyetlen kedvesem. Megtisztultál bűneidtől, mert soha nem voltál bűnös, soha, de soha. Most kitisztultál végleg és feloldozást nyertél rabigád alól. Vége van a pokolnak. Soha többé, egyetlen létidőben sem fogsz leereszkedni az anyag fogságába már, mert eljött a szabadulás ideje számodra. Felismered-e, hogy itt az idő a változásra? Felismered-e, hogy lehajtott fejedet végre felemelheted az ég felé kiáltva: szabad vagyok! Felismered-e, hogy vége a szenvedés korszakának, bizton állítom neked, lejárt ez az időszak. Igen, felismered. Most pedig megszabadultál a bűnöktől, a félelemtől, hogy nem lehet jó életed, és ha valóban arra vágysz, most bonts vitorlát. Mit jelent ez az anyagi világban? Azt, hogy változtass, bármi legyen is az, amin már nagyon szeretnél változtatni. A frizurádon, az öltözködési stílusodon, a hétvégi szokásaidon, akár az életmódodon. Azon, ahogyan magadról vélekedsz. Kis lépesekben indulj, barátom, és akkor nem szédülsz meg. Nincs értelme rohanni, már megérkeztél. Az Új Világ első gyermekei között vagy, megszülettél, és most be kell rendezned az új világodat, ez nem megy nélküled, hiszen belőled ered ez az Új Világ, te vagy a teremtője. Nem érdemes rohanni, hiszen te teremted meg, nem más, nem fog elrohanni a lehetőség senki elől. De bele kell fogni, barátom, mert te költöztél erre az új helyre, te akartál végre továbblépni. Itt az idő, hogy közösen is felébredjetek, testvéreim. Itt az idő, hogy most végre igazán megfogjátok egymás kezét és megmutassátok, kik vagytok valójában: emberi lények, akik öntudatra ébredtek, visszatérnek isteni eredetükhöz, amit mindig is éreztek, de most már tudatosítottak is.

Szeretteim, nehéz monológ volt ez, olvassátok el többször, ajánlom nektek, mert újat fog mondani több alkalommal is, majd meglátjátok. Az igaz szeretet nem kívül van, ezért nem látja az, aki kívül keresi, ezzel tisztában is vagytok. De arról fogalmatok sincs, bizony, hogy ez mit jelent a hétköznapokban. Mit jelent ezt a közös eredetet felvállalni, amikor élitek a mindennapjaitokat. Isten nem csak egy-két órát szeretne jelen lenni életetekben, nem csak a legszentebb pillanataitokra számít, ó, nem. Ő a hétköznapjaitokban szeretne ott lenni, hogy minden perc egy ünnep legyen számotokra, minden pillanat egy csoda, amely nem tünékeny és nem is illan el soha többé, mert örökre szívetekben marad a csoda, amit felfedeztetek, és amivel most már szárnyalhattok: a tudás, hogy visszatértetek isteni gyökereitekhez. Ez lezajlott, drágaságaim, erről tájékoztatlak ma benneteket, ez az én üzenetem számotokra. Az emberiség visszatért a gyökerekhez, és most bizony nagy változás következik, melynek visszhangját az utókor zengi majd. A fizikai világotok ennek az új igazságnak megfelelően fog újrarendeződni, ezért ha ti biztonságot szeretnétek érezni, ha ti megnyugvást akartok átélni a káosz és a zűrzavar helyett, akkor tudnotok kell, a változás iránya merrefelé halad. Az emberlétből visszatértek az isteni én-tudathoz, miközben fizikai testben éltek tovább. Nem olyan bonyolult ez, de nagy változás, ha jobban belegondoltok, óriási változás.

Ha úgy érzitek, nem tudjátok, mit jelent ez a ti életetekben, akkor kezdjetek el útmutatások után keresni, mert mindenféle külső elvárások nélkül kell most már az utatokon boldogulnotok. Ez azt jelenti, hogy az útmutatások továbbra is elérhetőek lesznek számotokra, melyek tőlünk, a felemelkedett mesterek csoportjától és angyali entitásoktól származnak, de azt tudnotok kell, a változás idején már másfajta együttműködésünk lesz, kedveseim. Az emberi lények önállóvá válnak és egyfajta társ-kapcsolat alakul ki közöttünk, éteri létezők és fizikai létezők között. Ez sokkal inkább baráti kapcsolatnak tekinthető, nem alá-fölérendeltségi kapcsolatnak, mint ahogyan ma még nagyon sokatok ezt képzeli. Mi a barátaitok vagyunk, szeretünk és becsülünk benneteket, és nagyon szeretnénk részt venni a hétköznapjaitokban, mint ahogyan az isteni lényetek is sokkal közelebbi, sokkal hétköznapibb kapcsolat kialakítására vágyik veletek. Vége az elszakadásnak és vége az elszakítottság érzetből fakadó alá-fölérendeltségi viszonyoknak. Az Új Életben nem lesznek ilyen jellegű hierarchikus struktúrák, amikben ti gondolkodtok, a ti, fizikai dimenziótokban sem. Az együttműködésen alapul majd a társadalmatok, nagyon hamar ezt meg is fogjátok tapasztalni. Ezt az együttműködést szeretnénk veletek kialakítani, amennyire engeditek, amilyen gyorsan csak lehetséges.

Ez az is jelenti, szeretteim, csillagaim, hogy kinyilatkoztatások helyett olyan tanítói munkát végzünk majd, ami segíti az összekapcsolódásotokat valódi énetekkel és amely ezt az önállósodási folyamatot elősegíti, mert ti kértétek, hogy erre lehetőséget kapjatok, unjátok már, hogy mindig mások döntenek helyettetek, mások diktálnak nektek. Unjátok már, higgyétek el nekem. Az együttműködés tehát azt jelenti, hogy barátok leszünk, társak és nem egyfajta, kissé rideg, tanár-diák kapcsolatban létezünk tovább, érthető ez, drágaságaim? Elfogadjátok-e ezt a kapcsolatot? Ha igen, akkor lássátok, amint kezet fogok veletek, és lássátok, amint angyalok és felemelkedett mesterek sokasága jön felétek, hogy kezet rázzon legjobb barátjával, legkedvesebb társával: veled. Mert jól ismertek minket és mi is jól ismerünk benneteket. Ti nem vagytok különbözők tőlünk pusztán attól, hogy most földi testben éltek. A barátaitok vagyunk, a társaitok, és forrón szeretünk benneteket. Ne akarjátok hát, ne engedjétek, hogy valamiféle ál alá-fölérendeltségi viszony, valamiféle buta képzelgés közénk álljon és elterelje a figyelmeteket! Szeretnénk együtt élni veletek, együtt létezni, kommunikálni, együtt kinyitni azokat az ajtókat, melyektől még féltek, ne engedjétek, hogy elszalasszuk ezt a csodát egy elvárás miatt! Ne engedjétek elveszni ezt a lehetőséget amiatt, mert úgy érzitek, egy felemelkedett mester nem jön csak úgy közétek és nem fogja meg a kezeteket vagy nem ölel át benneteket, mint egy jóbarát! Ó, dehogynem, pontosan ezt akarjuk, ez a célunk, ezért jöttem ma el hozzátok, hogy ezt elmondjam nektek.

Nem vagytok pici emberek már többé. Nem a távolból szólunk hozzátok, kinyilatkoztatásokat téve. Közétek jövünk, én, és barátaim, közel hozzátok, és közvetlenül beszélünk veletek, ahogyan megállapodtunk, ahogyan mindig is szerettük volna, ahogyan a szívetekben már érzitek, hogy valóban lehetséges. Nem vagytok többé elválasztva tőlünk és nem kell, hogy úgy tegyetek, mintha még mindig a régi világban lennétek. Már nem ott vagytok, magatokban már megléptétek, amit kellett, most engedjétek megnyilvánulni. Higgyétek el magatokról, hogy másként is tudtok létezni. Higgyétek el, hogy együttműködésen alapuló életet hoztok létre, melyben egyenrangú szerepet kaptok, és ez ott kezdődik, hogy az isten-tudatotokat nem hárítjátok el többé magatoktól, nem játsszátok el többé, hogy Isten ott „kint” van, valahol a világban, ti pedig belül szenvedtek valamiféle bűntudatban, megcsömörölve az élet nevű gigantikus játék forgatagában. Isten ott van bennetek, ez egy érzés, ezt nem kell elképzelni, ha nem tudjátok, elég, ha szívetekben igaznak érzitek e kijelentésemet. Ekkor pedig elkezditek más szemmel nézni önmagatokat, már nem a maradi, hideg szemmel, hanem melegséggel és együttérzéssel. Ekkor elkezd a nagyság, a fennköltség, a hatalmasság érzése előtörni belőletek, és ha ez már megvan, akkor fogtok megérezni minket úgy istenigazából. Akkor fogtok a barátaitokként tekinteni ránk, nagymesterekre, és nem távoli, elérhetetlen példaképként.

Fogom a kezeteket minden lépésnél, de tudjatok róla, ez már a mi szent együttműködésünk része és ti vagytok azok, akik számunkra mindennél fontosabbak, ezért útmutatásainkkal, baráti tanácsainkkal segítünk benneteket, de nem „felülről” tesszük ezt, ahogyan képzelitek, hanem mellőletek beszélünk, közvetlenül hozzátok szólunk, mindenféle korlát és cél nélkül. Ti vagytok a legszentebb cél, ti vagytok a legbecsesebb társak, csak értetek szólunk barátaimmal, csak és kizárólag miattatok és az együttműködésünk miatt, mert ezt akartátok, és mert mi is ezt akartuk. Ez a legszentebb feladat, nincsen más végcél, tudjatok róla, szeretteim.

Áldásom rátok, Yeshua vagyok, végtelen szeretettel és hálával irántatok.